bucuslife

Holdfényes éjszakán

Holdsugár szűrődik be az ablakon,

Merre járhat most az én angyalom?

Kiért még mindig dobog e szív,

Széllel üzeni, ő egyedül téged hív.

Közel s távol nyugalmat nem lelek,

Mert nem lehet enyém az, kit szeretek.

Elszalasztottam az esélyt, mit adott az élet,

S így lehet, örökre elveszítettelek téged.

Ha a felhők közül felragyog a Nap,

Szemeim előtt látom mosolyodat.

Gyönyörű múltat őrzök a szívemben,

Amit veled töltöttem el kettesben.

Fent az égen a sárga Hold ragyog,

Tudd Nyuszifül, én melletted vagyok.

Egy pillanatra sem hagylak magadra,

Megígérem neked becsületszavamra.

Kinézek a világra a tágas ablakon,

Keresem, merre lehet most az angyalom.

Tűzbe raknám érte akár a kezem,

Ha kell, feláldoznám érte az életem.

Drága Nyuszifül, szeretlek, imádlak,

Te vagy az, kit magam mellé kívánlak.

Nélküled bizony sivár és unalmas az élet,

Nem ragyognak bennem nélküled a fények.

Holdsugár szűrődik át az ablakon,

Merre lehet most az én angyalom?

Kiért még mindig dobog e parányi szív,

Széllel üzeni, ő még mindig téged hív.

                                                     Antal Dávid

                                                      2010.03.10.