bucuslife

   Ragyogó barátság

Millió parányi csillag ragyog fent az égen,

A barátság már nem olyan, mint régen.

Kimúlnak mind, mint az apró csillagok,

Lassan én is teljesen magamra maradok.

De! Van még valaki, akinek eszébe jutok,

Kihez, ha baj van, még fordulni tudok.

Akiért átvirrasztok ezernyi éjszakát,

Hogy, ezáltal mindig vigyázhassak ő rá.

Egy igaz barát, akiért élni még érdemes,

Számíthatok rá mindig, ez nagyon lényeges.

S az ő jövője fontos az én számomra,

Segítek neki vigyázni az értékes álomra.

Melyből jövője egyszer majd felépül,

Segítek mindenben, s az élete megszépül.

Egy kedves barát, kiért feláldozom életem,

Mert a barátsága mindennél többet ér nekem.

Hiába hunynak ki a csillagok odafent,

Én soha nem ismertem lehetetlent.

Hiszem, hogy ez a barátság stabil és örök,

S nem szakítanak el egymástól a baráti körök.

Remélem, egyszer majd láthatom a szemeit,

S megpuszilhatom Szandra puha kezeit.

Kifejezve hálám, hogy ő a barátom,

Gyakran igaza van neki, nos belátom.

Bár csak hallhatnám egyszer, édes hangját,

Szeretném színessé tenni minden napját.

Meghallgatom panaszát, ha bánat terheli,

Vígasztalom lelkét, ha könny az arcát ellepi.

Ha a sors kegyes, s egyszer látom,

Hogy mellettem áll, meghálálom.

Mint egy csillag, oly ragyogó e barátság,

Szandra, miénk a hatalom s a Földi királyság.

                                                               Antal Dávid

                                                                2010.03.16.