bucuslife

      Könnyes búcsú

Könnyes szemekkel most az út szélén állok,

Sűrű könnyeimtől szinte már nem is látok.

Két kezem a magasban búcsút int neked,

Bús szívem sajnálja, hogy nem mehet el veled.

Sok-sok kaland vár rád és még több izgalom,

De helyt állsz majd hisz erős vagy, én jól tudom.

Lám megnyílik előtted most egy új világ,

Őrizd meg jó kedved, és legyél mindig vidám.

Néha gondolj rám a magányos percekben,

Örökre megőrizlek magányos szívemben.

Én itt maradok s majd haza várlak téged,

Remélve, hogy újra felragyognak a fények.

Aggódom érted, hiszen nagyon szeretlek,

S álmatlan éjszakák jönnek majd e szemekre.

De védőangyalom most majd téged szolgál,

Segít majd leküzdeni minden egyes próbát.

Messze távol tőled szomorúan élek,

Szívem reméli, hogy majd viszont láthat téged.

Az út szélén állok magányosan, mélán,

Sok szeretettel várlak haza drága Múzsám.

                                                         Antal Dávid

                                                          2010.06.15.