bucuslife

        Emlékezz rám

Itt ülök a szobámban szomorúan és csendesen,

Összepakolt és világgá ment hosszú időre a kedvesem.

Szobámban üldögélek, kezemben szól a bús gitár,

De neked most jó, hiszen megnyílik előtted a világ.

Bánatomban forgolódom, legörnyedek a földre,

Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.

Amit megígérek, én azt tudod jól, mindig betartom,

Szívemet rajtad kívül senki másnak nem adom.

Németország messze van, s én nem mehetek utánad,

Bár szívesen megtenném, hogy lásd, mennyire imádlak.

De örülök, ha boldog vagy és jól érzed ott magadat,

Én csak számolgatom itthon visszafelé a napokat.

Nekem nagyon hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezed és csókolnám a szád.

Mosollyal az arcomon sétálnék veled a városban,

Hogy az emberek lássák, kiért égek lángokban.

Az idő távlatából majd én is jussak azért eszedbe,

Remélem, hogy te is örülsz az emlékemen merengve.

Sok szép kedves pillanat, mely szebbé tette életem,

Te voltál és te leszel örökre az én végzetem.

Megtanultam szeretni és te segítettél ebben,

Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.

Hálás leszek mindig, hogy megismerhettelek téged,

Remélem, hogy tudod, csak tőled szebb az élet.

Szívem mélyén, magam mögött hagynám ezt a világot,

És utánad lopóznék, hogy vigyek egy csokor virágot.

Hogy újra lássam azt a két gyönyörű szemedet,

Hogy végre megint megfoghassam puha kezedet.

Most kettesben csak én meg te, a költő és a múzsája,

Ez érted szól, szép emlékül csak neked és nem a világnak.

Legyen veled a versem mindig a magányos napokon,
Képzeld el, hogy melletted vagyok és füledbe dalolom.

Szép emléknek maradjak meg, én csak ennyit szeretnék,

Hogy ha néha eszedbe jutok, akkor te is keressél.

Én szeretettel adom ezt, remélem, érzed azt, hogy neked szól,

Hozzád én ezt azért írtam, hogy veled lesz, majd ha elalszol.

                                                                                    Antal Dávid

                                                                                     2010.07.23.

                    (Children of Distance-Emlékezz rám dalszöveg feldolgozás)

   Át a világon

Vándor vagyok a nagy világban,

Előttem áll az út, neki vágok bátran.

Hű szívem nyugat felé vezet,

Hisz arra van, kit még mindig szeret.

Vár rám az idegen messzi táj,

Rá fogok találni, bármerre is jár.

Csillagok vezetnek, mint a három királyt,

Éjjel ők mutatnak nekem helyes irányt.

Hiába van tőlem ilyen távol,

Szeretetem utoléri őt bárhol.

Ha kell, az egész világot bejárom,

De egyszer őt újra megtalálom.

Feladni én nem szoktam soha,

Követem merre vezet lábnyoma.

Ha megtalálom, megölelem,

S fülébe suttogom, nagyon szeretem.

Egy vándor vagyok a nagy világban,

Reménnyel tele állok a Német határban.

Hű szívem a világon is átvezet,

Múzsámhoz, akit nagyon szeret.

                                               Antal Dávid

                                                2010.08.08.

     Holdfényes éj

Oly szépen ragyognak fent a csillagok,

Hiába vagy távol, én melletted vagyok.

Hold képében a te arcodat látom,

Messzi távolban, közelségedre vágyom.

Nyugalmat áraszt bús lelkem mélyében,

Tudván, te is ott állsz most a holdfényében,

S fent a távoli csillagokat nézve,

Gondolsz a derekadat ölelő kézre.

Mely, mint pajzs, téged a bajtól védelmez,

Hisz irántad érzett hűségem kötelez.

Felettünk ugyanaz az égbolt lebeg,

Érintésemtől érzem, mindened remeg.

A Hold fénye végig simogat lágyan,

És mélyen elmerülök a lelki vágyban.

Vágy, amely rabul ejt engem teljesen,

Újra érezzem ölelésed, kedvesem.

A Hold szép lassan végig ér az égen,

Kedves Múzsám, most már te is aludj szépen.

De még szikráznak felettünk a csillagok,

Ne félj! Én örökre melletted maradok.

                                                      Antal Dávid

                                                       2010.08.15.