Múzsámtól távol
Akár egy folyó, oly hosszú ez az élet,
Szívem kettéhasadt, régen látott téged.
Gyorsan elszállnak a percek, órák, napok,
Távol vagy tőlem, így én egyedül vagyok.
Mindaz, mit valaha irántad éreztem,
S mind, azaz érzés, mitől annyit véreztem,
A mai napig én ezt, el nem feledem,
Hisz szívedet, lelkedet nagyon szeretem!
Bár tudnád, mennyire fáj tőled távol lenni,
S nem érdekel így engem a világon semmi.
Egyetlen egy nap, pillanat mi még éltet,
Végtelenség után újra lássalak téged.
Hiányzol nekem, nem kicsit, hanem nagyon,
Szereteted s mosolyod szívemnek a vagyon.
Hát ettől voltam én gazdag legbelül,
De most szegény vagyok, lelkemen bánat ül.
Hogy visszakapjalak, én csak ezt kívánom,
Te vagy számomra az egyetlen szép álom.
Kedves Múzsám még mindig nagyon szeretlek,
Hiába a távolság, akkor sem feledlek!
Hiányzol már nagyon Kedves, Drága Múzsa,
Arcomról lekopik édes ajkaid rúzsa.
Igazságtalan élet, mely tőled elszakít,
S engem a fájó magány mélyére taszít.
Akár egy folyó, úgy sodródik az élet,
Szívem még reméli, visszakaphat téged.
Gyorsan szállnak a hónapok és a napok,
Ne feledd, hogy én a szíved mélyén lakok.
Antal Dávid
2011.01.17.
Ha tudnád mennyire hiányzol nekem :(((((( és még mindig mennyire szeretlek ♥♥ és milyen sokat gondolok rád minden egyes nap.
Szép napot kívánok neked. :)
Én soha sem feledlek,
Mert szívemből szeretlek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.