Köszönet
Sűrű ködben és vak sötétben,
Magányos volt a Földi létem.
Egy édes hang csengett fülembe,
S befészkelte magát szívembe.
E hang vezetett ki a fényre,
És talpra álltam újra végre.
Mellettem áll egy igaz barát,
Ki gyógyítgatja szívem baját.
Minden egyes perc, mit rám áldoz,
A bánatom alól feloldoz.
E kedves barát nem más, mint Te,
Ki kedvesen suttog fülembe.
Négy év után látom a fényt,
S elém tártad a valós tényt,
Nem vagyok én már egyedül,
Ha tudnád szívem neked hogy örül.
Barátságod a legnagyobb kincs,
Ennél nagyobb ajándék biz nincs.
Te vezettél ki sűrű ködből,
Köszönöm neked szívemből.
Antal Dávid
2011.01.29.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.