HTML

bucuslife

érzelmek, gondolatok az életemről és mindaz amin keresztül mentem/megyek az életben

Friss topikok

Linkblog

2013.05.10. 23:52 Bucusmucus

Kegyetlen rémálmok kínoznak :/

scream_1368222717.jpeg_803x598

                Rémálom


Uram Isten hol vagyok? Egy régi romos épület…
Sötétség vesz körül, egyből elfog a rémület.
Síri csendben csak ideges szívem dobog hangosan,
Félek, nem tudom hol vagyok, kúszni kezdek laposan.

Párás pince levegőben förtelmes bűzt érzek,
Vajon honnan árad a szag, a magasba felnézek.
Körülöttem lógnak idegen, akasztott emberek,
Elmenekülök, közöttük maradni nem merek…

Halálsikoly zendül, melyet fájdalmas nyögés követ.
Valakit kínoznak… a halál értem is eljöhet…
Hol vagyok? Mi ez a hely? Tán sírkamra vagy a Pokol?
Rettegek, szorongok, nem vagyok biztonságban sehol…

Rohadó hús és alvadt vérszag terjeng mindenfelé,
A sötétben karjaimat kinyújtom magam elé,
S úgy tapogatom a vér áztatta nedves falakat,
Melyek oda vonzzák az éjjeli vérszívó vadakat…

Lám, mintha ismerős arcokat látnék a sötétben,
Hogy kijutunk a házból, osztozhatunk a reményben.
Ők is bujkálnak valaki elől, s közben rettegnek,
Rám néznek rémült szemükkel, de hozzám szólni nem mernek.

Hoppá! Közeledik valaki… hallom a lépteit,
Mindenki megvallja utolsó percében vétkeit.
Sötét palástból vérben forgó szemek néznek felém,
Halálfélelem s a vég érzete nyílalt belém.

Átrohanok sötét termeken, de meddig juthatok?
Remegek, levegőt nem kapok, lassan megfulladok.
Ő jön… hajt, üldöz, keres és fáraszt egyre jobban,
Oly közel van, félek, meghallja, ha szívem dobban…

Itt van. Megtalált. Kirántott a rejtekhelyemről…
Felordítok s ömlenek könnyeim a szememből.
Síri csend… fekszem egy ágyon egy kis nyugodt szobában,
Eltűnt! Senki sem jár már fáradt lábaim nyomában.

Nahát. Itthon vagyok! Szakad rólam az izzadtság,
Ó Istenem… csak álom volt… villant fel az igazság.
Párás levegőn a lepedőm izzadtságtól ázott,
Félelemtől ziháló szívem erre most nem vágyott…

Ébren vagyok, de még látom vérben forgó szemeit,
S még érzem nyakamon érdes fojtogató kezeit…
Ideges vagyok, visszaaludni már nem merek,
Csak forgolódom az ágyon s reggelig szenvedek.


                                                              Antal Dávid
                                                              2013.05.10.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://bucuslife.blog.hu/api/trackback/id/tr535294510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása