Feleslegesség
Miért élünk, ha úgy is meghalunk?
Minek élni, ha egyedül vagyunk?
Minek felállni, ha úgy is elesünk?
Sosem találunk, hiába keresünk...
Minek szeretni, ha viszont senki sem szeret?
Miért emlékszünk, hisz mindenki úgyis elfeled?
Miért remélünk, mikor tudjuk, hogy nem lesz?
Miért mosolyogsz, ha közben belül reszketsz?
Antal Dávid
2011.01.31.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.