Igazából szerelem
Szlovákia földjéről lágy szellő fúj felém,
Óhatatlanul egy bájos arcot sodort elém.
Különös érzés, mint villám, úgy csapott belém.
Igazából szerelem, amit belül érzek,
Akkor leginkább, mikor szemeidbe nézek.
Nyugalom tölt el, s kisangyalnak becézlek.
Ismerem jelened, de zár van a múltadon,
Kérlek, hadd kísérhesselek végig utadon,
Óriási öröm lenne és szép jutalom.
Antal Dávid
2011.02.14.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.