Szeretet és Béke
Belül eláraszt a mélységes nyugalom,
Lelkemet, testemet egyedül én uralom.
Végtelen szeretetet áraszt szívem mélye,
Engem nem éltet más, csak szeretet és béke.
Ezekből terem majd egyszer új világ,
Ha az ember beismer végre minden hibát.
Én ott leszek, és mindent újjá építek,
A rossz dolgokon, ha tudok, végre szépítek.
Megszüntetem végleg eme borzasztó nyomort,
Nem hagyok éhezni több ezer gyomort.
Falakat emelek kezemmel, hogy védelmet adjon,
Hogy az ember az utcán halálra ne fagyjon.
S falakat döntök, hogy meglássuk a gondot,
Rájöjjünk, nem csak mi uraljuk a porondot.
„Összefogás” a kulcsszó ember és ember között,
Nem számíthatunk másra az Univerzum háta mögött.
Bőrszín? Hovatartozás? Mikor egy az ősünk…
Különbözőek vagyunk, még is egy a hősünk.
Állítsuk végre helyre a világban a rendet,
Mutassuk meg, Isten nem hiába teremtett.
Életszemléletem lehet, hogy egyedi,
De segíthet bárki, aki megteheti.
Az élet az, amiért én harcolok és élek,
Ne gyűlölködjünk! Szeressünk! Erre kérlek!
Antal Dávid
2011.02.19.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.