bucuslife

      Négy falu

Festői táj fekszik messze a távolban,

Ott voltunk mi nyári gyakorlatos táborban,

Sok jó barát no meg persze én is,

Meló volt bár, de jól éreztük magunkat mégis.

Négy kívülálló szociális munkás olvadt be

Az összeszokott ifjúságsegítős légkörbe.

Ott, hol az idő meleg és kék az ég,

Meglátogatjuk azt a helyet egyszer még.

Mert nagyon jó volt ott a hangulat,

Padon fekve a napon süttettük hasunkat.

Ha felforrt a vér, egy üveg sörrel hűtöttük,

Pár nap alatt az összes pénzt elköltöttük.

Örültek nekünk arrafele a népek,
Feldobtuk nekik kicsit a létet.

Négy falu, amit mi ott bejártunk,

Ahol sok emberrel interjút csináltunk.

Érdekelt minket, hogy ők hogyan is élnek,

Léteznek-e bennük szép életre remények.

S kezdődött a buli, ahogy leszállt az este,

Táncolt a nép, s mozgott minden ember teste.

A pusztán szállt éjjel hangosan az énekünk,

S máris boldogabbá vált a mi életünk.

Szólt a dal, mely azóta összetart minket,
A barátságunk jelenti számunkra a kincset.

És mikor reggel a Nap az égre feljött,

Ottó bá a party busszal értünk eljött.

Ő vitt minket mindig faluról falura,

Hogy elkezdődjön számunkra időben a munka.

A négy falu ahol mi jártunk,
Ott sok jó barátra találtunk.

Most, hogy magunk mögött hagytuk e hetet,

Mi nem is kívánunk az ottaniaknak egyebet:

Vásárosfalu, Rábakecöl, Dénesfa és Beled,
Nyugalom és béke legyen mindig veled. 

                                                        Antal Dávid

                                                         2011.06.22.