Háború…
Lövés hallatszik amit halálhörgés követ,
A tábornok minden foglyot agyon lövet.
Szürke füst gomolyog a világon keresztül,
Több millió síron egy-egy fehér kereszt ül.
Háború…
Repül a gránát majd felrobban a földön,
Lángok marcangolják le rólam a bőröm.
A test mellett hevernek kezek és lábak,
Egy katonának semmi sem fájhat!
Háború…
Több száz golyó tűnik fel a semmiből hirtelen,
Ellenük az ember sajnos teljesen védtelen.
Máris ott fekszik nem kevesebb, mint száz hulla,
Hogy életben maradsz annak az esélye nulla.
Háború…
A háború bizony elhiheted, mindig is ilyen…
Csak egy golyó találjon a harcmezőn szíven,
Mozdulatlanul, lelketlenül hullsz a porba,
S utánad hal a szakasz szépen sorba.
Háború…
De miért tűrjük mi ezt el,
Hogy odaveszik a sok jó ember?
Akiknek csak most kezdődne az élet,
Miért vessenek neki máris véget?
Háború…
Fiainkat miért hagyjuk elvinni?
Ha meghalnak alig tudjuk elhinni…
Az örök háborúnak miért nem lehet vége?
Pedig tudjuk, nincs jobb, mint az áldott béke!
Háború…
Antal Dávid
2011.06.27.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.