Altató
Földfelszín határán az aranyló Nap búcsút int,
S elcsöndesül lassan az egész világ odakint.
Felhőpaplan alól előbújnak a parányi csillagok,
Álmod legyen békés, hiszen én itt vagyok.
Alszik már az utca, a város, sőt az egész világ,
Összecsukódik a réten az a sok apró kis virág.
Hunyd le két szép szemed, s te is aludj el szépen,
A Hold szelíden mosolyog rád odafent az égen.
Az ablakon beengedem a virágos rét finom illatát,
Így kívánok neked holdfényes szép jó éjszakát.
Antal Dávid
2011.09.15.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.