Tél
A tél eljött újra, minden fehér s tiszta,
Ilyenkor mégis a nyarat sírjuk vissza…
De hogy miért? Hisz a tél oly szép és mesés,
Felvidít legbelül a kinti hóesés.
Álomszép lehet egy havas téli reggel,
Mikor az ablakon int be egy hóember.
Előkerül szánkó, kesztyű, sapka, sál,
Kint az udvar közepén egy hó bunker áll.
Hófehér utcán térdig ér a hideg hó,
S a járdákat ellepi millió szánkó.
Jégcsap lóg a tetőn az ereszhez fagyva,
Sétál az ember s ropog a hó alatta.
Szabad ég alatt repked hógolyók zápora,
Befagyott tavon siklik sok jégkorcsolya.
Mi kell a népnek? Forralt bor, forró tea.
Máris nincs hideg, elmúlik minden baja.
Ha lemegy a Nap, fagyni kezd kint rendesen…
Kandallónál pihen az ember csendesen.
Halkan ropogó tűz a kandalló mélyben,
S a hó csak hull kint, a hideg téli éjben.
Antal Dávid
2012.01.18.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.