Örök szeretet
Emberek vagyunk s így tudunk szeretni,
De ha szeretünk, nem akarunk többé feledni.
Miért is feledjük a boldogság percét…
Mikor ez élteti a Földön minden ember lelkét.
Egy csók, egy érintés, akár egy szelíd tekintet,
Mely birtokba veszi örökre hű szívünket.
S ki nem költözik onnan soha többé,
Így tudunk szeretni emberként örökké.
Ember vagyok én is, valakit szívből szeretek,
Sajnos érzéseim ellen Én mit sem tehetek…
S tudom, ha egyszer valaki viszont szeretne,
Akkor mellette boldog életem lehetne…
Nem feledném soha a boldog perceket,
Melyekért a jelenben alaposan megszenvedek.
Szívem szeretete mély, hű és gyengéd,
Magadhoz bárcsak közelebb engednéd.
Ember vagyok én is, szeretetre vágyom,
S van egy lány, aki a számomra csak egy álom.
Egy szép álom, mely képzeletemben létezik,
Mert ez a lány, hiába várom, hozzám el nem érezik.
Antal Dávid
2012.10.14.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.