bucuslife

                  Októberi hóesés

Mintha Teréz Anya szórna porcukrot a derelyére,

Úgy szállingózik a fehér hó e kis ország mezejére.

Fehér köntösbe bújik télire az egész táj,

Nem sárgulnak a fákon a levelek se már.

Apró hópelyhek sokasága hullik alá lassan, csendesen,

S idelent beterít mezőt, fákat, tornyot, házat teljesen.

Mint a Mennyországban, oly fehér itt is minden,

Az angyalok fentről nézik, milyen békés idelenn.

Ellep minket sok kis utas, mikor az utcán sétálunk,

De előbb utóbb a hópelyhektől kívül belül szétázunk.

Ők lelkesen kapaszkodnak sapkába, sálba, kabátba,

Így hordozzuk a hópelyheket e tágas, nagy világba.

A béke jelképe a magasan szálló fehér galamb,

Érte gong a tornyokon az a sok apró harang.

Érintetlen fehér mező a nyugalom képe,

Megnyugtató a hóesés, bár sose lenne vége.

Érintetlen hómezők, hol még nincs senkinek se lábnyoma,

Talán az volna a békének, s nyugalomnak az otthona.

Meleg szobában, gyertyafénynél kitekintünk az ablakon,

S gyönyörködünk a hóesésben eme békés szép napon.

                                                                               Antal Dávid

                                                                                2012.10.29.