Szeretkezz, ne háborúzz!
Hé ember! Figyelj rám s dobd el a fegyvert!
Hiába volt sok háború, hiszen senki nem nyert…
Fölöslegesen hullt porba megannyi értékes lélek,
Akiktől virágozhatna ma az emberi élet.
Nem létezik ellenség, ez csak egy téveszme!
Ha nem ártanánk senkinek, e fogalom nem is létezne.
Nem lennénk egyedül, ha a barátságot táplálnánk,
S talán az életben még boldogságra is találnánk.
Hé ember! Miért gyűlölet dobogtatja szívedet?
Mikor sokkal értékesebb a hű s mély szeretet.
A szeretet a Földön a legnagyobb érték,
Oly hatalmas, hogy nincs is hozzá mérték.
A sok rosszat mindig legyőzi a szeretet,
S egy életre összekapcsolja az emberi lelkeket.
Megbocsátás az orvosság gyűlöletre, s haragra,
Megbocsátás az embereknek nemes lelket faragna.
Hé ember! Szeretkezz, ne háborúzz!
Érezd, ahogy a Béke magához húz.
Magához húz, átölel, szeretetet áraszt,
Élj békében, a gyűlölet úgy is csak lefáraszt.
Fess szivárványt a gyönyörű kék égboltra,
Zöld fűben fekve szeretteidre gondolva.
Míg a szex megédesíti földi életed,
Addig a háború elvesz tőled szép éveket.
Hé! Te ember! Minek kezedbe az a fegyver?
Ennek a világnak több ártatlan áldozat nem kell!
Ne gyűlölj, szeress! Éltessen béke!
Kalitkába zárt fehér galambot engedd fel az égre.
Antal Dávid
2012.11.11.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.