Küzdelem a honvággyal
Égből szállt alá a lelkem huszonöt évvel ezelőtt,
Kecskeméten születtem meg nyolcvan-hétben egy délelőtt.
Én választottam otthonomnak ezt a várost idelenn,
Tudtam, hogy sok barátom lesz és senki se lesz idegen.
Huszonöt év kellett hozzá, hogy férfi váljon belőlem,
Sok hosszú év van már mögöttem, de még több áll előttem.
Csak egy dolog bizonyos, hogy Kecskemét a mindenem,
S ha messze vagyok tőle, a honvággyal kell küzdenem.
Ha messze kerülök városomtól, a szívem el kezd sajogni,
Kecskemét az otthonom, máshol nem tudok sokáig maradni.
Odaköt sok régi emlék, a barátok és a családom,
Itt érjen utol, azt kívánom, majd egyszer a szép halálom.
Sok szép tájat láttam már és sok országban jártam,
De új otthonra e Földön még sehol nem találtam…
Otthon édes otthon csak egyedül Kecskemét,
Odakötő sok szép emlék mindörökre bennem él.
Alig várom, hogy hazaérve belépjek végre a kiskapun,
És karjaimmal átölelve csüngjek a tesómon és anyun.
Hogy szülővárosom újra lássam, mindig nagyon várom,
Hiszen Kecskemét földjén látszódott először e lábnyom.
Antal Dávid
2012.11.25.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.