Feladtam
Feladtam! Kész, ennyi volt, ÉN nem bírom tovább!
Nincs, kit szívem szeressen, így nem dobog tovább…
Nem érdekel, hogy számomra mit hoz a jövő,
Életemben nem létezett soha a gyönyör.
Beletörődtem, hogy senki sem tud szeretni,
Szívemnek így el kell e világot feledni.
Beletörődtem már, hogy csak egyedül élek,
A haláltól nem is, csak az élettől félek…
Én attól félek, hogy Ő nem talál rám soha,
És felemészt teljesen a magány bús pora.
Az ablakból kinézve, Rá hiába vártam,
Ő nem jött el soha, így feladtam a vágyam.
Csak szeretni akartam, ez volt az álmom,
De rég tovarepült két angyali szárnyon.
Én csak azt kívántam, hogy szeress engem!
A jót és a szépet lássad meg bennem.
Én csak szeretni akartam minden áron!
Csak egy lányra vágytam az egész világon.
De hiába vártam, hiába vágytam,
Bájos arcát csak messziről csodáltam.
Antal Dávid
2012.12.28.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.