Kérlek
Kérlek, csak azt ne mondd, hogy nincs esély,
Had öleljelek át, ha fúj a szél.
Én pajzsként védenélek meg mindentől,
Érted megválnék sok drága kincsemtől.
Kérlek, csak azt ne mondd, hogy nem szeretsz,
Ismersz s tudod, velem boldog lehetsz.
Nekem elmondhatod, bármi is bántson,
Nem hagyom, hogy a bú mélyre lerántson.
Többé nem láthatlak, kérlek, ne mondd.
Mert szívem rólad soha le nem mond.
Erre az életre csak Téged választott,
Had legyek egy életre biztos támaszod.
Két karom, kérlek, had öleljen át,
Veled szeretném megélni a mát.
De nem csak a mát, a holnapot, az évet,
Melletted lenne igazán szép az élet.
Antal Dávid
2013.01.08.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.