Más világ
Az emberiségnek egy másik arca is vala,
Melyet kirekeszt a hétköznapi emberek fala.
Pár napja, este lefeküdtem aludni az ágyba,
S felébredvén belecsöppentem egy más világba.
Emberek vesznek körül, de ők kicsit mégis mások,
Egészen más szemmel szemlélik a földi világot.
S bár a külsejük egy átlagember szemének fura,
Ők is éreznek, szeretnek, és egyikük sem buta.
Lehet, hogy különböznek tőlünk, de ők is emberek,
Valakit külső alapján megítélni nem helyes!
S hogy melyik a valósabb világ, ez vagy az övéjük?
Csak úgy láthatod át, ha beolvadsz Te is közéjük.
Rájössz, hogy itt sem harag, sem gyűlölet nem létezik,
Szívesen fogadnak bárkit, ki közéjük érkezik.
Összetartásuk káprázatos, szeretetük végtelen,
Ezt egy átlagember ép ésszel felfogni képtelen…
Ők lennének fogyatékosok, e szeretetreméltó lények?
Semmivel sem kevesebbek nálunk, ezek a valós tények!
De hiszen mi átlagemberek is mind mások vagyunk,
Csak mi gyakran a másik szívében fájdalmat hagyunk.
Oly nehéz lenne őket elfogadni és szeretni?
Én már tapasztaltam, hogy ők is tudnak szívből nevetni.
Nekik is lehet rossz napjuk és szemükre könnyek ülhetnek,
De egyenlő esélyekkel, ők is boldogabbak lehetnek.
Antal Dávid
2013.02.07.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.