Útkereszteződés
Egy útkereszteződés előtt állok,
S az égi válaszra régóta várok.
Mely hozzád mutatja meg a jó utat,
Ki után szívem évek óta kutat.
Merre menjek? Vajon melyik a jó út?
Melyiken merül feledésbe a múlt?
Melyik út végén vár rám szerető szív?
Állok s fülelek, hátha valaki hív.
Sétálok az úton, kész beton dzsungel…
Ha rossz útra lépek a világ elnyel.
Mely út végpontja a két ölelő kéz,
S a lány, kinek ajka édes, mint a méz?
Sok a kérdés és sok az út előttem,
A boldogságom így nem lehet felhőtlen.
Bár boldogság sincs, ha te sem vagy nekem,
Kínoz a magány, ha nem vagy itt velem.
Előttem áll most a sok lehetőség,
A választásban enyém a felelősség.
Hogy melyik utat választom sok közül,
Ha egyszer Rád találok, szívem örül.
Hogy soha sem találok rád, félek,
Nélküled úgy érzem, semmit sem érek.
Szívembe költözött szeretethiány,
Ki szeretni tudna, van-e olyan lány?
Ha kell, akár a végtelenbe megyek,
Csak hogy végre veled együtt legyek.
Nem érdekel akadály, sem távolság,
Nyugtatom magam, útra fel! Bátorság!
Nagy útkereszteződés előtt állok,
S az égi jelre mindhiába várok…
Mely hozzád mutatja meg a jó utat,
Aki után szívem aktívan kutat.
Antal Dávid
2013.03.19.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.