bucuslife

      Szabadnak születtem

Tölgyfás ligetben a puha fűben heverek,
S néha hullnak körülöttem a falevelek.
Tiszta a kék ég, egy szem felhő sincs rajta,
Vidám madárcsicsergés uralkodik arra.

Csak fekszem ott a fűben, szabadnak születtem,
S amit szívem diktált, mindig hűen követtem.
Bárhova mehetek, ahova csak akarok,
Ha tisztelem a törvényt, mindig szabad maradok.

Biz kevés a korlát, ami visszatart engem,
Amikor a kalandvágy lángra lobban bennem.
Anyagi és fizikai korlátok ezek,
Ha tudom, kikerülöm őket, cseles leszek.

Napsugarak táncolnak a testemen végig,
Mellettem egy kisveréb röppen fel az égig.
Szabadnak született ő is, akárcsak én,
Sebesen suhan el a világ tetején.

Szabad párválasztás és a szabad akarat,
E világban legyőz mindenféle gátakat.
Szabad a szívem, akinek kell, odaadom,
Sok mindenkit szeretek, ezt nem tagadhatom.

Szabadnak születtem, és amíg élek lélegzem,
Egy egész világ elfér az emberi lélekben.
Oly hatalmas a szívem, mint az egész világ,
Elfér benne minden fa, bokor s minden szál virág.

Szívemben elfér minden ember és minden állat,
Szabadság járja át a sok vadregényes tájat.
A hatalomvágy termelte mindig is a bajt,
Hős volt az, ki a szabadságért harcolt és halt.

Tölgyfás ligetben zöld fű az én puha párnám,
Ha mindenhol béke lenne, cseppet se bánnám.
Ott heverek, a kék éget nézve felettem,
Hála, hogy e földre, én szabadnak születtem.

                                                                 Antal Dávid
                                                                  2013.03.21.

                                                          (a költészet világnapja)