Buci
Nagyvilágban parányi ember a Buci,
De feladni nem tudja soha, az tuti!
Küzd s harcol szerelemmel, élettel,
Nap, mint nap szembe néz a végzettel.
Reménytelenség szívét hiába nyomja,
Ha süt a Nap, az egészet kútba dobja.
Körülötte oly sok kedves lány él,
Soha sem elérhetetlen a cél.
Kevés időt jósoltak számára anno,
De Ő él, és meghalni még nem hajlandó!
Tizenkét év volt a jóslat régen,
Most a huszonhatot tölti éppen.
Művészet s költészet, mikben tehetséges,
Tán a halhatatlanság is lehetséges.
S akkor orvosok jóslata mit sem ér,
Hisz Buci e világban örökkön él.
Nagyvilágban parányi ember a Buci,
De feladni nem tudja soha, az tuti!
Apró testében harcos szív dobog,
Szeme előtt örök élet lobog.
Antal Dávid
2013.04.10.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.