bucuslife

      Rémes éjszakák


Esik az eső, folynak a könnyek,
Szememre ismét rémálmok jönnek.
Az eső csak esik, halkan kopog az ablakon,
Ismét izzadság szag terjeng e kora hajnalon.

Remegő görcsbe rándult izzadt test,
Rémálmok után meggyötörten fest.
Hiányoznak már a rég nem látott barátok,
Nélkülük felerősödnek a szörnyű rémálmok…

Felülök az ágyon, s még remegek,
Most minden éjszakát átszenvedek…
Kint párás a levegő, bent izzadt a lepedő,
Egyedül vagyok, a sok rémálom nem meglepő…

Esőre kiállva leplezem könnyem,
Magánytól lelkem megtörik könnyen.
Rémálmok után nincs lány, ki hozzám szorosan bújjon,
Így csak várom, hogy a rémálom lassan elmúljon.

Van pár lány, kit kedvelek s szeretek,
De remény nincs, boldog sem lehetek…
Így nem marad más, csak bujkálok és menekülök,
Magány és félelem tengerében elmerülök.

Az eső esik, a könnyek folynak,
A rémálmok tovább folytatódnak.
Éjről éjre szüntelen kínozzák lelkemet,
Depresszió ismét végtelen mélyre eltemet.


                                                           Antal Dávid
                                                            2013.05.10.