Szobám mélyén…
Szobám mélyén bús magányban,
Üldögélek a homályban.
Én egy dologra gondolok,
Hogy a barátság szent dolog.
Bizalom a másik iránt,
Ebből érzek gyakran hiányt.
Magányosan gondolkodva,
Barátokról álmodozva.
Ki mit csinál és merre van,
Erre gondol az agyam.
Hiányoznak az emberek,
Kik feldobják a kedvemet.
Ők gondolnak-e néha rám,
Vagy elfelejtettek netán?
Én nem felejtem el őket,
Segítem a szenvedőket.
Akarom, hogy bízzanak bennem,
A barátokért meg kell tennem,
Mindent, amit csak tehetek,
Mert ők ápolják lelkemet.
Antal Dávid
2009.01.30.
„Barát az, akire akkor is vágyódsz, amikor egyedül szeretnél lenni.”
“A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.” (Milan Kundera)
“A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.” (Len Wein)
„A magány az, amikor rengeteg mondanivalód van, de nem tudod elmondani senkinek.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.