bucuslife

    Fohász

Darabokra hullott élet,

Én Istenem segíts, kérlek!

Mit tettem én, hogy ezt érdemlem,

Miért kell nekem így szenvednem?

Darabokra hull családom,

Akik alkotják világom.

Elköltöznek, de én maradok,

A lelkem mélyén csak rab vagyok.

Megbántottam, kit szeretek,

Azt, kivel boldog lehetek.

Haragszik rám, lehet örökre,

Elsüllyedtem egy nagy gödörbe.

Egy gödörbe, mely nagyon mély,

S nem járja be lent a fény.

Itt Minden sötét, s nincsen kiút,

Lelkem mélyéből a remény is kimúlt.

Fősuli is csak egy álom,

Nem jutok be, és ezt bánom.

Nem viszem sokra az életben,

Csak meghalok lassan lélekben.

Bár csak tudnék én most sírni,

S könnyeimmel bármit írni,

Melyet, ha olvas majd az ember,

Nevetni rajtam többet nem mer.

Uram, hozzád fohászkodom.

E sok rosszat miért kapom?

A létezés miért fáj nekem?

Uram, miért teszed ezt velem?

Darabokra hull életem,

Bár adnál szépet is nekem.

Visszaadhatnád biz a reményt,

Újra gyújthatnád bennem a fényt.

Kérlek, mentsd meg a családom,

S add vissza drága barátom.

Legyen szép újra az életem.

Kérlek, segíts nekem Istenem!

                                          Antal Dávid

                                           2009.07.21.