bucuslife

      Jégvirág

Jégvirág mező fagyott az ablakra,

Lassan szétterjed teljesen másnapra.

Felszínét megérinti a Napsugár,

S Csillogni kezd millió kis jégvirág.

Érintése oly hideg, már szinte szúr,

Bőröm színe szép lassan elhalványul.

Szívemet már régóta jég borítja,

És felszínét sok jégvirág tarkítja.

A jégvirág nincs egyedül úgy, mint én,

Megfagyott lelkemben az örök remény.

Találtam egy lányt, kit nagyon szeretek,

De lehet vele, soha sem lehetek.

Pedig én óvnám, és mindig szeretném,

Ha félne, egyből magamhoz ölelném.

Jó szorosan, hogy biztonságban legyen,

És hogy ő is boldog lehessen velem.

Jégvirágok közé karcolom neved,

Olvaszd fel szívemen a hideg jeget.

Hadd nőjön ki szívemből újra virág,

Hadd melegedjen fel e lelki világ.

Olvaszd bele mélyen szívembe neved,

Mert ő egyedül csak is téged szeret.

Szívem mélyén lángol egyetlen egy név,

Szandra veled végre boldog lehetnék.

                                                      Antal Dávid

                                                       2009.12.05.    

Szerelem lovagja

Te vagy az álmom, az egyetlen mi szép,

Fejemben pörög rólad ezernyi kép.

Te vagy az életem, akiért élek,

Ha engednéd, én nagyon szeretnélek.

Te jársz fejemben, amikor alszok,

Gondolatban mindig hozzád utazok.

Legjobb dolog ölelni, s látni téged,

Álmaimban e képek visszatérnek.

Én volnék lovagja a szerelemnek,

Csak te adhatsz megnyugvást a lelkemnek.

Lovag vagyok, de még sincs fehér lovam,

A szívem egyedül csak érted dobban.

Minden álmomban érted harcolok,

Tudd, ha kell, érted bármikor meghalok.

Feláldozom magam, csak hogy te élhess,

Szívem s lelkem érted bármire képes.

Hogyha rád támadna ezernyi veszély,

Ott teremnék, s megvédenélek, ne félj.

Harcolnék mindennel, mi árthat neked,

Hogy szép és hosszú lehessen életed.

Drága Szandra én volnék a lovagod,

Előtted állva, mélyen meghajolok.

Egy szál vörös rózsát nyújtok át neked,

Hogy tudd, milyen jó együtt lenni veled.

                                                      Antal Dávid

                                                       2009.12.14.

     Valentin nap

   Felgyulladnak az emberekben a fények,

Egymásnak mondják "Szeretlek téged!"

Eme nap arról szól, hogy kifejezzük, mit érzünk,

Mit érez mások iránt hevesen dobogó szívünk.

Dobog az én szívem is, tartja a pergős ütemet,

Szívből jött és csak neked szól e pár soros üzenet.

Tőlem e kis verset ajándékul kapod,

Szeretném szebbé tenni a Valentin napod.

Hogy tudd, hogy érezd, valakinek te is fontos vagy,

Mert emléked bennem örök nyomot hagy.

Hideg téli napokon melegség árad a szívekbe,

Hogy mennyire fontos vagy nekem, ezt szedem rímekbe.

Millió pici piros szív csücsül a kirakatban,

Én is adok neked párat, gondolatban.

Szorosan átölel téged a szeretetem,

Kérlek, legalább csak ma fogd meg a két kezem.

Legalább ma olvadjon el bennem a fagy,

Jól esik azt éreznem, hogy te mellettem vagy.

Valentin napon, az égen rózsaszín felhők úsznak,

Ilyenkor a percek gyönyörűen múlnak.

Gondolataim ilyenkor csak körülötted járnak,

Örüljünk együtt, kézen fogva a szép mának.

Adok neked puszit, milliót, nagyot,

Így kívánok szeretetben gazdag Valentin napot.

                                                               Antal Dávid

                                                                2010.02.07.

    Kéklő ég

Kéklő égen látom a szemeid,

Bárcsak foghatnám most a kezeid.

S rád mosolyognék vidáman,

Mert boldog lehetnék e világban.

Napsugár ragyogja be arcomat,

Mint ahogy te minden napomat.

Kedves szavakkal illetsz meg engem,

S a nyugalmat így tartod fenn bennem.

Kéklő égen dalolnak a madarak,

Füledbe suttogok halkan szavakat,

Hogy érezd, valaki még áll melletted,

S őrangyalként őrködik feletted.

Szorosan magamhoz ölellek téged,

Két karomat derekadon érzed.

Körbe vesz minket a végtelen szeretet,

Felmelegítem megtört, fagyos lelkedet.

Mind ketten egyedül vagyunk a sötétben,

S fulladozunk a kavargó élet örvényben.

Remények és kétségek között,
A magas, zord, sötét falak mögött.

Kéklő égen látom a szemeid,

Bárcsak foghatnám most a kezeid.

S rád mosolyognék kedvesen,

Hogy bánatod elűzzem teljesen.

Szandra ne búsulj, amíg itt vagyok,

Bánatot benned nem hagyok.

Ha megengeded, hogy fogjam a kezed,

Szívembe zárom örökre a neved.

Elfelejteni téged nem foglak soha,

Akkor se, ha betakar majd a föld pora.

Mert a szívem, lelkem halhatatlan,

Velem maradsz mindig gondolatban.

Kéklő égen ragyognak szemeid,

Megfoghatnám-e a te kezeid?

Társra vágyik mind kettőnk lelke,

Lehet-e az életnek velünk terve?

                                             Antal Dávid

                                              2010.02.23.

     Töviskoszorú

Ha a szemem lát a lelkem szomorú,

Mert szíveden ott lóg egy töviskoszorú.

Fájdalmadat enyhíteni mi tudná?

Lelked már alig bírja a bánat súlyát.

De én megpróbálom leszedni a töviskoszorút,

Hogy szíved ne legyen többé szomorú.

Mit adhatok, azt neked mind megadom,

Mert te vagy az én kedves kis angyalom.

A töviskoszorút darabokra tördelem,

Nehogy rád törjön újra a gyötrelem.

Töviskoszorú helyett öleljen át puha kezem,

Áradjon szét benned végtelen szeretetem.

Mosolyodra vágyom, mely pozitív jel,

Hogy lelked szépen lassan épül fel.

Egy kis mosoly, melytől a Nap is felragyog,

Kedves Szandra, szeretlek, s melletted vagyok!

                                                               Antal Dávid

                                                                2010.02.24.