bucuslife

          Szandra

Ősz közepe volt, mikor ment le a Nap,

S láttam, hogy msn-en villog egy ablak.

Te voltál az, ki rám mosolygott akkor,

Boldogabb lett a kedvem, attól a naptól.

Hosszú ború után kisütött a Nap,

S így már is mennyivel jobb lett a hangulat.

A szép külsőd egy szelíd belsőt takar,

Megbarátkoztunk mi egymással jó hamar.

Kiderült, sok közös dolog van bennünk,

S hogy milyen kedves, tiszta belül a lelkünk.

Minden nap összeteszem a két kezem,

Hogy egy ilyen kedves lány szóba áll velem.

Baleset, mit átéltél, rossz lehetett.

Örülök, hogy életed tovább mehetett.

Így ismerhettelek meg ősszel téged,

Beragyogtad napjaim, köszönöm néked.

Tudom, válladat nyomja most sok teher,

Ami téged lelkileg teljesen lever.

Ha kell, segítek cipelni a terhet,

Hogy egy kicsit felszabaduljon a lelked.

Kedves Szandra, örülök, hogy itt vagy,

Szertefoszlott lelkemben a jéghideg fagy.

A kéklő ég tetején a Nap ragyog,

Hogy megismertelek téged, boldog vagyok.

                                                               Antal Dávid

                                                                2009.11.12.

 Új úton járok

Az új utamat járom,

Még nincs előttem lábnyom.

Ismeretlen ez az út,

Lezárult végleg a múlt.

Az új utamat járom,

Tán meglelem a párom,

Aki esélyt ad végre,

S fényt hoz a sötét éjre.

Most új utamon járok,

S egy aranyos lányt látok,

Kinek kedve szomorú,

Szívén töviskoszorú.

Az utamról leléptem,

A koszorút letépjem,

Hogy boldog legyen a lány,

Örül-e nekem? Talány.

Utamra visszalépek,

S a lányra visszanézek.

Kinyújtom neki kezem.

Kedves lány, gyere velem.

Új úton boldogság vár,

Beköszönt újra a nyár.

Szandra, itt vagyok veled,

S megfogom mindkét kezed.

Most egy új úton járok,

Mely végén rád találok.

Velem lépsz eme útra?

Ne gondolj többé múltra.

Ez az új út egyenes,

Gyere velem kis Gyenes.

Előttünk áll az új út,

Többet ér, mint a rossz múlt

                                     Antal Dávid

                                      2009.11.13.

   Halálra ítélt remény

Igaz, hogy minden reménytelen,

S nálad a dolog esélytelen.

De én akkor is nagyon szeretlek,

Téged ezért soha sem feledlek.

Mert aranyos lány vagy és kedves,

Néha pedig pörgős és lelkes.

Felbecsülhetetlen kincs vagy nekem,

Bár itt maradnál örökre velem.

Egy egész élet is kevés arra,

Hogy szeresselek téged Szandra.

Hogy kifejezzem mekkora kincs vagy,

Aki engem cserben soha nem hagy.

Örökkévalóságban élek,

Halál után is szeretlek téged.

Együtt csak álmaimban lehetünk,

Olyankor mindenen csak nevetünk.

Kezed ölelése oly gyengéd,

Megnyugtatja az ember lelkét.

Boldogságtól ragyognak szemeink,

És megfogják egymást a kezeink.

Tudom, hogy nincs nálad esély,

S halálra ítélt ez a remény.

De én tiszta szívemből szeretlek,

S leélném az életem melletted.

                                       Antal Dávid

                                        2009.11.26.  

Érzelem

A barátod is lehetek,

S akkor végre nevetek,

Mert veled boldog lehetek,

S most minden rosszat feledek.

Égen szállnak a madarak,

Mint a szabad akarat,

Mely gyártyja a szavakat,

Mint esővíz a tavakat.

Boldog lesz veled az élet,

Mert én szeretlek téged,

S ezért semmi baj nem érhet,

Szeress engem viszont, kérlek.

Szép vagy akár a képzelet,

Nyújtsd ide a két kezed,

Hadd csodáljam a két szemed,

Ragyognak, mint az ékszerek.

Ha a barátod lehetnék,

Senki mást nem szeretnék,

Sőt veled együtt nevetnék,

És végre boldog lehetnék.

Hadd suttogjam halkan neved,

Ajkam csókodtól remeg,

Tán lelkem szerelmes lehet?

A szívem csak téged szeret.

                              Antal Dávid

                              2009.11.28.