Szívem tengere
Ülök a parton, a Nap nyugodni tér,
Magányos szívem tengere kéklő s mély.
Te gerjesztesz rajta nagy hullámokat,
Csak te hozol szívemnek szép álmokat.
Itt ülsz velem, átölelem válladat,
S gyengéden végig simítom hátadat.
Szívem így már nincs is olyan egyedül,
Viszont szereted, reméli legbelül.
Örök emlék lábnyomod a homokban,
Rád gondolok a magányos napokban.
Szívem tengere mély, mint a szeretet,
Melyet érzek, ha kiejtem nevedet.
Találkozáskor ajkam megcsókol,
S közben neked rendületlenül bókol.
Mosolygós szemed vidáman szikrázik,
Vízfelszínén lelkem boldogan cikázik.
Ülök a parton, a Nap nyugodni tér,
Elvesztésedtől Múzsám, szívem fél.
Szívem tengere csak érted hullámzik,
Te vagy az, aki szívemnek hiányzik.
Antal Dávid
2010.06.09.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.