Kaland volt Úgy kezdődött, Elém vetődött. Szemeimbe nézett, Én vagyok a végzet. Mikor megláttam, Hogy megérintsem őt, Ezt a hercegnőt. Nagyon szerettelek, De elveszítettelek. Összetört a lélek, Én voltam a végzet. Feküdtünk az ágyon Te voltál az álmom. Én szomjaztam Vágyad teljesült Imát mondtam én Gyönyörű volt az éj. Véget ért az álom, Itt hagytál az ágyon. Összetört a lélek, Én voltam a végzet. Arra ébredtem, Nem vagy mellettem. Reggel eltűntél, El sem köszöntél. Az ágyon feküdtem, Lelkileg megtörtem. Engem kihasználtál, Aztán viszontlátás. Én csak feküdtem, Semmit se értettem. Összetört a lélek, Én voltam a végzet. Hiába várok rád Üres marad az ágy. Összetört a lélek, Én voltam a végzet. Antal Dávid 2010.08.12.
Rögtön kívántam,
Kimondhatatlan.
Két lélek egyesült.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.