Szerelem tava
Halkan ringatózó tó vize,
Bár enyém lehetne az Ő szíve.
S végtelen boldogság hajnalán,
Csónakáznánk a szerelem taván.
Mint hegyből eredő kis patak,
Úgy hagyják el számat bókok, szavak.
Hogy beragyogjam eme lelket,
Aki szívemnek oly nagyon kellett.
Szép remények a szép élethez,
Tudd, nekem egyedül csak Te kellesz.
Mit sem érek én nélküled,
Elnyel a fagyos mély rengeteg.
Mint folyó, hömpölyög az élet,
Folyton elgondolkozom mivé lett.
Megéltem jót, megéltem szépet,
Ahogy lassan megismertelek téged.
Két gyönyörű szép szemed éltet,
Én bármit bevállalnék Te Érted!
Törnék előre árral szemben,
Hogy a kezed foghassam kezemben.
Mint árvíz, úgy tör ki ajkamon,
Szeretlek, s tőled szebb a hajnalom.
Mint eső, úgy simogat kezed,
Szívembe vésed örökre neved.
Halkan ringatózó tó vize,
Bár enyém lehetne az Ő szíve.
Ő, aki ámulatba ejtett,
Kit szívem önmagába rejtett.
Antal Dávid
2011.02.07.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.