Múzsa nélkül
Múzsa nélküli létben,
Elvesztem az örök télben.
Céltalan a bolyongás,
Az élet nem más, csalódás.
Akár a Nap, elfordult,
Életem ettől eltorzult.
Mindenhol síri csend honol,
Felemészt a forró pokol.
Csukott szemmel az ágyon,
Kínoz millió rémálom.
Szeretet, amire vágyom,
Ez nekem csupán egy álom…
Múzsa nélkül elveszek,
Újat hiába keresek,
Rátalálni nem fogok,
Mindig egyedül maradok.
Versírásom céltalan,
Miközben szívem hontalan.
Múzsa nélkül mit érek?
Csak őt, mást többé nem kérek.
A világ Múzsa nélkül,
Szépen lassan elsötétül.
Nincs ihlet, se boldogság,
Oda a lelki szabadság.
Nincs soha többé múzsa,
Gondolni fáj a szép múltra.
Visszakapnám szívesen,
S az élet menne édesen.
Antal Dávid
2011.03.27.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.