Egyedül
Egyedül fekszek és egyedül kelek,
Így boldogságot én sehogy sem lelek…
Rosszakarók átkot szórtak fejemre,
Hogy ne jöjjenek szép álmok szememre.
Egyedül ülök központban a padon,
Szél viszi messze fájdalmas sóhajom.
Bár találnék e földön egy jó tündért,
Ki beváltja kívánságom pár könnyért.
Pár könny, amely végig csurog arcomon,
Nem is látszik… hisz oly jól titkolom.
Szívem bús, hiszen nem élteti semmi…
Így e világról el szeretne menni.
A rövid élet örökkévalóság…
Ha nem teljesül eme nagy kívánság.
Egyedül forgolódom az ágyon,
Nem száll elém kistündér két szárnyon…
Nem teljesülnek be soha a vágyak,
Hiába kívánhatnék akár hármat.
Elátkoztak s magányra ítéltek…
Ne fájj tovább szív, most én kitéplek!
Egyedül fekszek és egyedül kelek,
Szürke, borongósak így a reggelek.
Számolom a perceket, órákat, éveket,
Meddig kell viselnem egyedül az életet.
Antal Dávid
2012.02.01.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.