Ha nincs kinek…
Ugyan mit ér a hang, ha nincsen kinek bókolni,
Mire jó az édes ajak, ha nincs kit csókolni.
Mit sem ér a két kar, ha nincs, kit ölelni,
Üres minden nap, ha nincs kivel tölteni.
Minek a két láb, ha nincsen ki mellett sétálni,
Mit ér az élet, ha remény nélkül kell RÁ várni…
Hiába dobog a szív, ha nincsen kit szeretni,
Nincsen jó kedv csak bánat, ha nincs kivel nevetni.
Fölösleges aludni, ha nincs kiről álmodni,
Elvész sok szép gondolat, ha nincs kinek átadni.
Kínoz a szerelem, ha nem viszonozza senki,
Lányok szemében rossz látni, hogy értékem: SEMMI.
Lehet Mikulás, Jézuska, vagy Húsvéti nyuszi,
Soha sem teljesül, amire vágyik a Buci…
Szürke szobám ablakából a hóesést csodálom,
Huszonöt éve, reménytelenül, csak ŐT várom.
Antal Dávid
2012.12.16.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.