bucuslife

       Kívül más, mint belül


Mást mutatok kívül, mint amit belül érzek,
Arcomon mosoly, miközben belül vérzek.
Hiányzik a lány, hiányzik a szerelem,
A magánytól folyton bánat ül szívemen.

Mit sem ér az életem a szerelem nélkül,
Hol van a lány, kitől végre minden megszépül?
Hol van a két kar, mely szorosan átölel?
Csak a külsőm számit e világban… röhej…

Torkomban gombóc, amitől nyelni nem bírok,
Elfordítom arcom, egy sötét zugban sírok.
Huszonhat évnyi lét s mindez remény nélkül…
Szívem s lelkem ettől teljesen leépül.

Fáj látnom azt a sok aranyos lányt az utcán,
Inkább hevernék egyedül kietlen pusztán.
Hol nem jár senki, se lány, se fájdalom,
Ahol nem ér engem semmilyen ártalom.

Lehet kívül mosoly, miközben belül vérzek,
E földön létezem én is, emberként érzek.
Boldogság nélkül ugyan mit érsz szerelem?
Csak kínzol s játszol egy életen át velem…

Nincs olyan lány, aki a belsőmért szeretne,
Kiért, bár mit is tennék, Ő sosem feledne.
Csak a párnám van, mely könnyeimtől nedves,
Mit átölelhetek, hisz nincs, lány, ki kedves.

Itt a tavasz, mi az igaz szerelem hónapja,
De egyedül ringatózik lelkem egy csónakba.
Egyedül evezem az élet nagy taván,
Sikerül-e kikötnöm? Nekem is talány…

                                                        Antal Dávid
                                                         2013.03.11.