Párás ablak
Felkelő Nap betűz a párás ablakon,
Hova felírtam Neved egykor, hajnalon.
Csak nézek ki, de nem jössz, hiába várlak,
Fontos vagy s örökre szívembe zárlak.
Párás üveg mögött rejtelmes a világ,
Elmosódott minden fa, bokor és virág.
Mintha egy olajfestmény lenne a falon,
Olyan a világ, ahogy benéz az ablakon.
Egy üres festmény, melyről hiányzik a lány,
Kitől örökkön lobog szívemben a láng.
Kifakult színű festmény, mint a valóság,
Nélküled szívemben nem lehet boldogság.
E világban lassan megbolondulok,
Mert Nélküled tovább már nem boldogulok.
Csak tudnám, hol keresselek, mennék utánad,
Mert nem tudom kiűzni magamból a vágyat.
A Nap felkel s betűz a párás ablakon,
Nagy betűkkel írtam rá Neved ma hajnalon.
Ott áll Neved, s ha ránézek, szívem remeg,
Bárcsak egy életen át foghatnám kezed.
Antal Dávid
2013.04.29.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.