Továbbra sem…
Ismét elszállt a remény, elszállt az életkedv…
Továbbra se mondhatom senkinek, Szeretlek.
Az árnyékom továbbra is egyetlen társam,
Összetöröm a tükröt, hogy arcom ne lássam.
Ne lássam az arcom, mely az embereknek gúny,
Mire a lányok csak annyit mondanak „De csúf!”
Fekete ruhában járom az éji világot,
Már nem akarom látni a sok színes virágot…
Emberek között lehajtott fejjel ballagok,
E földön létezni továbbra sem akarok.
Egyedül fekszem éjjel s reggel egyedül kelek,
Hiába szeretek szívből, egy lánynak sem kellek.
Senki se venné észre, ha folyóba merülnék,
Senki sem siratna, ha túlvilágra kerülnék.
Továbbra sincs remény, továbbra sincs életkedv…
Nem mondhatom egy lánynak sem, Szívből Szeretlek.
Antal Dávid
2013.05.06.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.