Sötétség gyermeke
Valahol egy srác feketében jár,
A szívében soha sem volt még nyár…
Sötétségben éli le életét,
A világban nem leli meg helyét.
Nem látott napfényt, nem látott színeket,
Nem ismer mást, egyedül a félelmet.
Reménytelenség az egész élete,
Nincs olyan lány, ki együtt élne vele…
Tetőtől talpig sötét feketében,
Élet lángja rég kihunyt a szemében.
Sötét és szűk sikátor az otthona,
Lány még nem mondott neki igent soha…
Fekete napszemüveg leplezi,
Hogy neki is lehetnek könnyei.
Melyek végig csordogálnak arcán,
Könnyítve kicsit a lelki harcán.
Feketében jár valahol egy srác,
Kinek egyetlen vágya csak egy társ.
Egy társ, akitől fény gyúl az éjben,
Ki osztozik vele a reményben.
Ki által megszűnik a félelem,
S megtapasztalja mi a győzelem.
De nincs társ és így nincs győzelem,
Nincs más csak sötétség és félelem.
Antal Dávid
2013.05.07.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.