Sötét oldalon
Unalmas a Földi élet, izgalmakra vágyok,
Úgy döntöttem, inkább a sötét oldalra állok.
Utat nyitok a szívem mélyén lapuló gyűlöletnek,
Mely csak erősödik, amikor az utcán kinevetnek.
Jó ÉN-em elgyengült a magányos évek alatt,
Szívemben így csak fájdalom és gyűlölet maradt.
Tolvaj leszek, vagy zsoldos, vagy akár szívtelen bérgyilkos,
A jó ÉN-em egyedül nem bírta, ezért lett öngyilkos.
Rossz oldalra állok, a sötétség ura leszek,
Egy izgalmasabb életért, én mindent megteszek.
Robbantok, gyilkolok, és így hatalmas káoszt teremtek,
Rettegni fog minden ember, akik rajtam jót nevetnek.
Lángol a lelkem, had lángoljon fel a világ is,
Pokol az új otthonom, már nem vagyok normális.
Gyenge voltam s hagytam, hogy sok ember porig alázzon,
Törlesztem számlám s bosszút állok, ha őket megtalálom.
Sötétség a létem, egyetlen társam az árnyék,
Kőszívű zsoldos leszek, ez többé már nem játék.
Többé már nem létezem, lelkem semmivé lett, szétfoszlott,
Csak egy sötét árny vagyok, és nem szolgálok mást csak a poklot.
Antal Dávid
2013.01.29.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.