bucuslife

  Sötétség gyermeke


Valahol egy srác feketében jár,
A szívében soha sem volt még nyár…
Sötétségben éli le életét,
A világban nem leli meg helyét.

Nem látott napfényt, nem látott színeket,
Nem ismer mást, egyedül a félelmet.
Reménytelenség az egész élete,
Nincs olyan lány, ki együtt élne vele…

Tetőtől talpig sötét feketében,
Élet lángja rég kihunyt a szemében.
Sötét és szűk sikátor az otthona,
Lány még nem mondott neki igent soha…

Fekete napszemüveg leplezi,
Hogy neki is lehetnek könnyei.
Melyek végig csordogálnak arcán,
Könnyítve kicsit a lelki harcán.

Feketében jár valahol egy srác,
Kinek egyetlen vágya csak egy társ.
Egy társ, akitől fény gyúl az éjben,
Ki osztozik vele a reményben.

Ki által megszűnik a félelem,
S megtapasztalja mi a győzelem.
De nincs társ és így nincs győzelem,
Nincs más csak sötétség és félelem.


                                                Antal Dávid
                                                2013.05.07. 

    Édesanyámhoz


Te vagy szép életem bölcsője,
Minden éjjel álomba ringat két karod,
S Te vagy egészségem őrzője,
Most azt kívánom, legyen szép minden napod!

Sérült lelkemre az orvosság,
Szívből adott, szerető ölelésed,
S a pillanat máris boldogság,
Mindig megnyugtat anyai gyengédséged.

Hű támogatóm vagy a harcban,
Melyet az élettel vívok nap, mint nap,
És mellettem állsz a kudarcban,
„Meglásd fiam, a remény ismét felvirrad!”

A sors Téged szánt nekem régen,
S hogy Te lettél Édesanyám, áldom a napot,
Te vagy a fényes Nap az égen,
Ki sötét napokon is szívemben ragyog.

Míg világ a világ, Benned élek,
Szeretetem kifejezhetetlen aranyban,
S elveszíteni nem szeretnélek,
Mert e kerek világon, ANYA csak egy van!


                                                               Antal Dávid
                                                                2013.05.05.
                                                            (Anyáknapjára)

       Végre


Most, hogy végre látlak,
Van kire gondolnom,
Hű szívembe zárlak,
S lesz miről álmodnom,
Végre.

Mikor eszembe jutsz,
Boldogságot érzek,
Megnyugtatni csak Te tudsz,
Ha két szemedbe nézek,
Végre.

Írok Hozzád pár sort,
S neked így bókolok,
Mondok mellé sok szép szót,
Mikor kezet csókolok,
Végre.

Szememben él nyersen
Piros ajkad rúzsa,
Testet ölt a versem
S így születsz, Te múzsa.
Végre.

Csak végre eljönnél,
Hogy ne kelljen várnom,
Mert ha velem itt lennél,
Beteljesülne álmom,
Végre.

Derűsen mosolyog
A világ, ha nevetsz,
S együtt leszünk boldogok,
Ha kimondod, hogy szeretsz,
Végre.


                                         Antal Dávid
                                          2013.05.04.

         Párás ablak


Felkelő Nap betűz a párás ablakon,
Hova felírtam Neved egykor, hajnalon.
Csak nézek ki, de nem jössz, hiába várlak,
Fontos vagy s örökre szívembe zárlak.

Párás üveg mögött rejtelmes a világ,
Elmosódott minden fa, bokor és virág.
Mintha egy olajfestmény lenne a falon,
Olyan a világ, ahogy benéz az ablakon.

Egy üres festmény, melyről hiányzik a lány,
Kitől örökkön lobog szívemben a láng.
Kifakult színű festmény, mint a valóság,
Nélküled szívemben nem lehet boldogság.

E világban lassan megbolondulok,
Mert Nélküled tovább már nem boldogulok.
Csak tudnám, hol keresselek, mennék utánad,
Mert nem tudom kiűzni magamból a vágyat.

A Nap felkel s betűz a párás ablakon,
Nagy betűkkel írtam rá Neved ma hajnalon.
Ott áll Neved, s ha ránézek, szívem remeg,
Bárcsak egy életen át foghatnám kezed.


                                                    Antal Dávid
                                                     2013.04.29.

                Papírhajó

Hullámzó kék tengeren, lám, egy fehér vitorla,
Tengeri szél az én szigetem felé sodorta.
Lágyan ringatózik, lassan közeledik a parthoz,
Ahol a hűs tenger hulláma emberi lábat mos.

Kis papírhajó, honnan érkezhettél vajon,
Magányos szigetemre eme szép hajnalon.
Gazdád vajon tényleg nekem szánta az üzenetet?
Elgondolkodtam, míg a papírhajó közeledett.

Kiemelem a vízből eme precíz alkotást,
Széthajtogatom s elolvasom rajta az írást.
Mindössze csak egy kis rövid szöveg áll itt: „Hiányzol!”
Lakatlan szigeten élek, csak tudnám, ki hiányol…

Elfeledtek már régen ott a modern világban,
Nem merülök el itt másban, csak is a magányban.
Hogy hiányzom valakinek, csupán a belső vágyam,
Papírhajó rossz helyre jöttél, nem maradhatsz nálam.

Ismét visszahajtogatom hajó alakjába,
És visszaküldöm őt az emberek világába.
Elfekszem a papírhajó mellett lágy hullámokon,
Túl az emberi világon, túl vágyakon, s álmokon.


                                                                         Antal Dávid
                                                                         2013.04.25.

                Álom vagy


Alszom, s közben álmodom, hogy fogod a kezem,
S míg fogod, nem akarom kinyitni a szemem.
Hogy eljöjjön a reggel, soha sem akarom,
Oly csodás veled álmomban minden alkalom.

Csak ott heverek az ágyamon mozdulatlan,
De én teljesen máshol járok gondolatban.
A falakon kívül, odakint sötét az éj,
Ha rád gondolok, belül mégis elönt a fény.

Tavaszi éjszaka nyugodt, csöndes és komor,
Arcomon még álmomban is ragyog a mosoly.
Mosoly, melyet csak is Te fakasztasz szívemen,
Mely végig kísér Téged, minden éjjelen.

Sajnos Te csak egy álom vagy s nem a valóság,
Így minden reggelen, az ébredés, csalódás.
Tudom, nekem esélyt, egyet sem adsz soha,
De szívemen ott marad létednek a nyoma.

Könnyektől ázik olykor-olykor puha arcom,
Nem teljesül álmom, folyton elbukom a harcom.
Fájdalmas, zord valóság, Nélküled mit sem ér…
De arcomra mosoly ül ki, ha eljön az éj.

Álom vagy, csak egy kedves álom, mely megnyugtat,
Két karod minden éjjel mély álomba ringat.
Alszom, s közben álmodom, hogy fogod a kezem,
S míg fogod, nem akarom kinyitni a szemem.


                                                                     Antal Dávid
                                                                      2013.04.24.

           Rába part zenésze


Rába parton pengetem akusztikus gitárom,
Sok embernek szívem mélyét most nyíltan kitárom.
A vokált kacskák adják a folyó vizén lebegve,
Ilyen szép időben, jobb dolgom tán nem is lehetne.

Sirályok köröznek a magasban, fejem fölött,
Szerelmes párok ülnek a parton, hátam mögött.
Hallgatják a dallamot, melyet a szellő messze visz,
Bárcsak megtalálnám én is a lányt, aki Bennem hisz.

Akusztikus gitárom Rába partján pengetem,
Jó időben a napjaim ily módon tengetem.
Körülöttem lazul a fűben rengeteg fiatal,
Ha meglelem a párom, na, az lesz majd nagy diadal.

Csendesen folydogál előttem, medrében a Rába,
Körülöttem sokan borulnak a másik nyakába.
Én arcomat, csak meleg napsugár simogatja,
Én szívemet magához senki sem hívogatja.

Tömeggel zsúfolt Rába parton szól a lágy zene,
Ki szereti a természetet mellettem a helye.
Egymás után pengetem gitárom minden húrját,
Próbálom felszámolni szívem fájdalmas múltját.

Rába partján pengetem az akusztikus gitárom,
Csak találjon rám valaki, a szívemet kitárom.
Folyó vízén kacsák lebegnek, kék égen sirályok,
Rába parton üldögélek, miközben Rá várok.


                                                              Antal Dávid
                                                              2013.04.23.

       Kapud előtt állok


Magas hegy tetején egyedül állok,
teljesen elnyel a rejtélyes köd,
hegy aljában egy barlang búsan nyög,
itt még az orrom hegyéig sem látok…

Angyalok jeges leheletét érzem,
szívem megfagy, tovább már nem dobog,
nagy szélben sálam messzire lobog.
Miért vagyok még egyedül? Kérdem.

Ó Uram, hát itt állok kapud előtt,
Angyalaidhoz bekopogok most,
Netán itt van, kit az Úr mellém oszt?
Uram! Nyiss kaput, vagy adj még erőt!

Adj erőt s végre esélyt a szívemnek,
hogy azt a lányt végre szerethesse,
és egyszer hitvesül elvehesse,
aki boldogságot hoz bús lelkemnek.

Magas hegy tetején egyedül állok,
angyalok jeges lehelete fúj,
szívem változott, az érzés is új.
Barbara, szíved válaszára várok.


                                                  Antal Dávid
                                                   2013.03.31.

          2013. Húsvétja

Idén április elseje a bolondját járatja velünk…
Talán még soha sem volt havas a Húsvéti ünnepünk.
Ebben a nagy hóban elveszik a fehér nyuszi, szegény,
Hímes tojás helyett, hógolyót kap idén minden legény.
Mi legények, jégcsapot csöpögtetünk minden lányra s nőre,
A kölninket megtaláljuk majd a szekrény mélyén jövőre.
Már rég nyílhatna kint, a kertben a sok színes virág,
De még mindig fehér hóval fedett ez a fránya világ…
Van pár férfi, mint például, Sándor, József és a Benedek,
Kiknek zsákban kellene hozni a tavaszt és a meleget.
De hiába vártunk rájuk, ők is eltévedtek a hóban,
És így most mi sem részesülhetünk sajnos semmi jóban…

Idén április elseje a bolondját járatja velünk…
Kitolódott s hosszabb lett, mint szerettük volna a telünk.

                                                                                  Antal Dávid

                                                                                   2013.03.27.

         Négy keréken

A jogsi a zsebemben, slusszkulcs a kezemben,
Drágaságom tükröződik a két szememben.
Kéreti magát, hogy elvigyem egy körre,
De szüksége van hozzá egy jó sofőrre.
Elfordítom a kulcsot és felbőg a motor,
A kis drágaságom már is százzal kotor.
Felhajtok a pályára, ott nincs sebesség határ,
A gázra taposok, és gyorsítok, habár.
A kilométeróra már száz-nyolcvanat mutat,
A sebességtől elmosódva látom az utat.
Sebesség istene lesz a nevem mától,
Uralmába kerít teljesen a mámor.

Az autópályán repeszt a verda,
Miért nem maradhat örökre szerda?
Száguldás egyenlő a szabadsággal,
Számomra felér minden kívánsággal.

Négy keréken lett stabil az életem,
A száguldás mától az én végzetem.
Én mindig tudom, hogy nekem mi a jó,
Ha mélyen duruzsol a kipufogó.

Vagány gyerek vagyok a verdám mellett állva,
Nagy ívben fittyet hányok az egész világra.
A tuning gépeket a csajok is kedvelik,
Ha leparkolom a verdám, egyből ellepik...
„Hány lóerős a motor, mi a végsebesség?”
Ha vinnélek egy kört bébi, azt nagyon élveznéd!
Mindig padlógázzal hajtok el a helyszínről,
Ilyenkor a négy gumim egyszerre elfüstöl.
Elrohan az út alattam, akár az élet,
Mivel nincs nő, így csak a sebesség éltet.
Távolság nem érdekel, benzin is van bőséggel,
Csak ne gyűljön meg a bajom soha a rendőrséggel.

Az autópályán repeszt a verda,
Miért nem maradhat örökre szerda?
Száguldás egyenlő a szabadsággal,
Számomra felér minden kívánsággal.

Négy keréken lett stabil az életem,
A száguldás mától az én végzetem.
Én mindig tudom, hogy nekem mi a jó,
Ha mélyen duruzsol a kipufogó.

Hosszú az én utam, mivel hosszú az élet,
De nem kell a para, mert egyszer célba érek.
Több száz kilométer van már a hátam mögött,
De ugyan az a kék ég van a fejem fölött.
Egyik kezemben a kormány, másikban a váltó,
Mellkasomon keresztbe egy fekete átló,
Ami nem más, mint a biztonsági övem,
Amit bekapcsolok, hogy bajom ne legyen.
Négy keréken száguldok az úton előre,
Vezetés közben nem gondolok a jövőre.
Azt hiszem szíven talált engem is az Ámor,
A gázt padlóig taposom s elönt a mámor.

Az autópályán repeszt a verda,
Miért nem maradhat örökre szerda?
Száguldás egyenlő a szabadsággal,
Számomra felér minden kívánsággal.

Négy keréken lett stabil az életem,
A száguldás mától az én végzetem.
Én mindig tudom, hogy nekem mi a jó,
Ha mélyen duruzsol a kipufogó.

Az autópályán repeszt a verda,
Miért nem maradhat örökre szerda?
Száguldás egyenlő a szabadsággal,
Számomra felér minden kívánsággal.

Négy keréken lett stabil az életem,
A száguldás mától az én végzetem.
Én mindig tudom, hogy nekem mi a jó,
Ha mélyen duruzsol a kipufogó.

 
                                          Antal Dávid
                                           2013.03.23.
                                       (rap dalszöveg próba)